Az emo
Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Az emotional, azaz az érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként. Az emocore zenekarok – például a Rites of Spring, akiktől állítólag az emo kifejezés is származik – a szakirodalom szerint dallamosabb zenét játszottak. Ebből azoknak, akik nincsenek mélyen beágyazva a szcénába, persze annyi jön le, hogy az emocore-osok pont ugyanúgy daráltak a gitárjaikon, mint kemény zenében utazó haverjaik Amerika-szerte. A hasonlóságot aztán a történelem is igazolta, amikor a 90-es évek elején az egész egyszerre tűnt el. Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad. Akinek viszont 13 évesen még nincs vastagon kihúzott szeme, arcba fésült haja, szegecselt öve, szűk, női csípőfarmere, hát az tényleg csak egy plázabiccs lehet.
Szavazás